16. fejezet


Szombat reggel van.

Előttem ismét jegyzetpapír és kávé.

Ez utóbbi most különösen jól esik, mert végigsöpört rajtunk ez a köhögős, torokkaparós, papírzsepis, fejfájós nyavalya, ami állítólag a levegőben van.

Leküzdjük ezt is!

Csak éppen nem hiányzott.

Mostanában rengeteg eső esett.

Rettenetesen „Ázsia mániás” vagyok, ezért rögtön egy Japán idézet jutott az eszembe:


„SZERESD AZ ESŐT, MERT AKKOR IS ESIK, HA NEM SZERETED!”




Szeresd az esőt!



Igen.

Nagy álmom eljutni Ázsiába.

Konkrétan Japánba.

2020-ban lesz ott az Olimpia és mi is ott leszünk.

Számomra példaértékű, ahogyan Japánban élnek az emberek.

Csodálom a tiszteletüket, a kultúrájukat, a vallásukat, a konzervativizmussal átitatott modernséget, az ételeket, az 53 000 embert, akinek életkoruk 100 év felett van, a természet szeretetét, egyszóval mindent, ami japán.

A példáról jut eszembe, hogy életünk során hány ember példáját követjük, és hány ember van hatással az életünkre.

Egy párat most megemlítek:

Az egyik főnököm, még a pályám elején mondta ezt a hasonlatot:

- Idefigyeljen József!
- Képzeljen el egy nagy tál Újházi tyúkhúslevest. Csigával, répával, főtt hússal. Aranysárga, ahogy illik.
- És ezt az egészet el lehet rontani egy kanál sz*rral.

Bocsánat a szóért.

Akkor még nevettem rajta.
Nem is értettem, viccesnek is találtam.

Mára megértettem, hogy a nagy dolgok mennyire a kis dolgokon múlnak, és ezek nem mindig viccesek.

Vajon miért van az, hogy ha egy nagy láda almát veszünk alapul, fényesre törölve, amúgy mosolygósan és van közöttük egy, ami romlásnak indul, az az egy elrontja az egészet.

Minden irányból jó és egészséges alma veszi körül, amelyek, akár meg is „gyógyíthatnák” azt az egyet, mégis az rontja el a többit.

Tudom, érdekes megfigyelés, de ugyan ez a helyzet az egészségünkkel is.
 

A legtöbbször minden probléma gyökere a legapróbb szinten keresendő.

Egy sejt, egy vírus, egy baktérium. Egyetlen egy és adott esetben mindent elronthat.

Eszembe jut egy másik mesterem híres szállóigéje is:

- Jóska!
- Nem az volt az okos ember, aki a ceruzát feltalálta, hanem aki a radírt!

Mekkora igazság!

Gondold végig!

A leginkább aktuális mondás a jelenlegi munkámmal van összefüggésben és a attól a vezetőmtől hallottam, akit nagyon nagyra tartok.

- Én minden beszélgetés során az igazat mondom, még akkor is, ha ez éppen nem a legkellemesebb, vagy egyáltalán nem tetszik.
- Így nem kell gondolkodnom később, hogy kinek, mit hazudtam.

Sokat tárgyaltunk együtt, rengeteget köszönhetek Neki.

Hosszú ideje végre azzal foglalkozom, amit igazán szeretek.

Mindig is emberekkel voltam együtt és az életem is az Ő megsegítésükre tettem fel.
 

Mint ahogyan az egészségünkben, az életünkben is vannak hullámvölgyek és hullámhegyek, ugyanez időnként a munkánkkal is előfordul.

Emlékszem arra az időszakra, amikor a munkaügyi központba öltönybe mentem, mert szégyelltem, hogy oda kellett járnom, és figyeltem a záróra közeli időszakot, hogy minél kevesebb ismerőssel találkozzam, amidőn a kis „fehér könyvet” bemutatom.

A sors kegyelméből és persze abból adódóan, hogy sohasem adtam fel, most nagyon elégedett vagyok a munkámmal.

Ma már azért megyek a munkaügyi központba, hogy a cégünk által előre nyomtatott toborzó plakátot elhelyezhessem.

Munkalehetőséget, és ez által fizetést tudok adni az embereknek.

Boldogsággal tölt el látnom azt, hogy emberek és családok életében olyan pozitív változás történik, amelynek közvetett módon és is a részese lehetek.

Ahogyan korábban más emberek voltak hatással az életemre, most én is hatással vagyok a másokéra.

Anikó helyzete is különös hatással van az életemre.

Sokan kérdezik, hogy bírom, hogy bírjuk?

A gyógyulásba vetett hitünk olyan energiákat mozgatnak meg, hogy azt el sem tudjátok képzelni.

Kis lépésekkel előre!

Mindig, csak előre!

Eszedbe jutott már valaha is, amikor felébredtél, mekkora öröm kinyújtani a kezed?
Tudom, hogy nem, hiszen ez természetes.

Most, hogy a sok pihenés, a munkából való kiesés, és a szteroid hatására Anikó izmai nem úgy működnek sokszor a megfordulás és a felkelés is kínzó erőpróba volt.

Mára már ez is sokkal könnyebben megy.

Kis lépésekkel előre!

Mindig, csak előre!



Ügyelj magadra!


Jó egészséget kívánok!



Következő fejezet: 17. fejezet


Bővebb információ: Jó egészséget kívánok! - A mi történetünk 16. rész  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése