Folyamatosan, hétről – hétre haladok a történetünk bemutatásával és egyre inkább közelítek a jelen pillanathoz. Most már a pár héttel ezelőtti történések következnek, de előfordulhat, hogy ez majd később egy pár napra, vagy éppen az előző nap eseményeire rövidülhet.
Ígértem, hogy most már a pozitív változásokról fogok írni.
Ez ugyan kétesélyes, mivel mi emberek úgy vagyunk kódolva, hogy a szenzációra kapjuk fel a fejünket, sőt, ugye a rossz hír az, amely hétszer olyan gyorsan terjed.
A híradásokban is kb. 10-14 hírblokkból 11-12 negatív, és az az 1-2 pozitív pedig számunkra teljesen semleges.
Piszok jól ki van ez találva, hiszen ha a rossz hírek között megtaláljuk azt, amely a mi helyzetünkhöz képest rosszabb, akkor boldog megelégedettséggel hajtjuk nyugovóra a fejünket, mivel ahhoz képest mi milyen jól élünk. Hovatovább, ha több olyan hír is van, amely az előző kritériumoknak megfelel, annál könnyebben tudnak irányítani, és pár tízezer forintos fizetéssel rabigába hajtani.
Nem kívánok politizálni, de óhatatlanul is egyre többször szembesülünk a betegségünk kapcsán olyan hátráltató körülménnyel, amely egyértelműen a politikai tényezőkre vezethető vissza.
Nem véletlenül írtam, hogy a „mi” betegségünk. Egy idő után már nekünk (nekem) is fáj, hogy ott van az a valami és szinte fizikailag is érezzük.
Ez egy különleges érzés, de még inkább ösztönöz, hogy napról – napra tegyünk érte, vagy éppen ellene.
A HIT ÉS AZ AKARAT CSODÁKRA KÉPES!
Már a műtétet követő beszélgetésünk során a doktor úr elmondta, hogy elfogadja az alternatív gyógykezelést azzal a feltétellel, ha a hagyományos orvosi kezeléseknek nem fordítunk hátat.
Megértettük, hiszen ki akarhatja nálunk jobban a gyógyulást?
Az előző fejezetben írtam a Medrol hatásáról, amely tényleg keményen levett a lábunkról.
Rettenetesen nehéz volt tartani a hitet Anikóban, hiszen igencsak hullámzó volt a lelki és a fizikai állapota.
Először egy stressz a műtét után, amely jócskán átrendezte az életünket.
A sugárkezelés utolsó hetéig folyamatosan jobb volt a hangulata és a közérzete. Ezután a haja elkezdett nagy csomókban hullani, a gyógyszerek folyamatosan átvették az irányítást a szervezetében. Szemmel láthatóan rosszabb lett az állapota. Mindehhez a türelmetlenség is párosult, pedig azt megelőzően a jelszó mindenre a:
Türelem, türelem, türelem volt.
Valahol megértem Anikót, hiszen a betegségekkel kapcsolatosan az a megszokott, hogy az elején rosszabb és folyamatosan javulást mutat, most pedig pont az ellenkezője történik.
Nagyon nehéz türelemről beszélni egy olyan embernél, aki azelőtt folyamatosan „ezerrel” pörgött.
Hogy lásd magad előtt, el tudd képzelni!
A nap 90%-át az ágyban töltöd. Minden mozdulat, fordulás, pohár után nyúlás iszonyú fájdalom. Ehhez injekció hasba, combba, szúrás az új begybe a vércukor ellenőrzésre. Az öltözés órák kérdése. Hasító fejfájás. Az egyik gyógyszer édes szirup, folyamatos „hasmars”, a másik a gyomrot kezdi ki, a Medrol a rémálmokkal stb. stb. stb…
És ekkor valami csoda történik…
A mi helyzetünkben az apróbb, a többi ember számára szinte nem is szembetűnő javulás már-már a csoda kategóriába tartozik. Külön – külön ünneplünk mindent, ami végre a jó irányba mutat.
Említettem, hogy abban az időszakban Anikó a napjának 90%-át az ágyban töltötte.
Elkezdtünk egy, többféle összetevőből álló kúrát, amely gyógygombákat és algákat tartalmaz.
Hihetetlen, de pár nap múlva Anikó kikelt az ágyból, eljött a legnagyobb városi rendezvényre. Velünk ebédelt és nem az ágyban, sőt később egy nagyot sétáltunk.
Gondolom, el sem kell mondanom, hogy velem madarat lehetett volna fogatni.
És, ami a legcsodálatosabb, hogy ez az állapot folyamatosan így van és látványosan javul.
Igen, az időjárás változásra és a frontokra érzékeny, de azt mondják, hogy ez még az „egészséges” embert is megviseli.
Egy ilyen procedúra kapcsán, amelyben mi is vagyunk, az ember joggal elgondolkodik, kinek és milyen formában lehet hálás.
A háláról és azokról a különleges gyógygombákról lesz szó a következő írásomban.
Jó egészséget kívánok!
Következő fejezet: 9. fejezet
Bővebb információ: Jó egészséget kívánok! - A mi történetünk 8. rész
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése