3. fejezet
Bizonyára voltál már Te is abban a helyzetben, amikor a percek óráknak és az órák hosszú napoknak tűntek. Ezzel a léptékkel számolva a műtét négy napig tartott.
Valójában 4 óráról beszélünk. 4 kegyetlenül hosszú óráról.
Azért is tűnt olyan hosszúnak, mert Anikó ezt megelőzően sohasem volt beteg.
Jó, apróbb dolgai voltak, de azok elenyészők a mostanihoz képest.
A várakozás hosszú órái, mint fogaskereke körmei marták lelkembe a türelmetlenséget.
Járkálunk a folyosón, amikor gyermekünk születését várjuk és ez a csoda Anikó jóvoltából kétszer is megadatott, de ez most valami egészen más.
Az ember önkéntelenül is el kezd gondolkozni, hogyan tovább?
A műtét előtt az orvos felvázolta a lehetséges veszélyeket. A legrosszabban túl a részleges, vagy teljes bénulás lehetőségét is felvázolta, mert az a valami (ekkor még nem tudtuk, mi az) nagyon rossz helyen volt.
Az intenzív osztályra tolták ki a műtét után.
Ismét hosszú, várakozással telt órák után végre találkozhattunk.
Az erős, bátor asszony immáron kiszolgáltatottan, fáradtan, bágyadtan feküdt az ágyban.
Az első kérdése:
- Sikerült a műtét?
Cikázó, félelemtől ittas gondolataimból visszatérve a valóságba, egy kérdéssel válaszoltam:
- Szerinted?
Kedvesen konstatálta, hogy ha itt vagyunk és beszélgetünk, akkor sikerült. A helyzet végre az első mosolyt is megszülte.
Igen, sikerült!
Ösztönösen elkezdtem simogatni a karját és a lábát visszajelzést várva, hogy az említett bénulás jeleit tapasztalom-e.
Nem volt ilyen, itt minden rendben.
Feltűnt, hogy az erős fény nagyon bántotta a szemét, és azt is mondta, hogy nem lát rendesen. Később kiderült, hogy a látásában a bal oldali látótér beszűkült. Ez most is így van, miközben soraimat írom.
Hogy elképzeld, mit jelent ez, elmagyarázom.
Nézz magad elé, és amit látsz, oszd négy egyenlő részre! A bal szemed előtt 2 sáv és a jobb szemed előtt is.
Most mindkét szemednél felejtsd el a bal oldali részt. Ha elég vizuális vagy, ez nem azt jelenti, hogy eltakarod a bal szemed.
Nap, mint nap gátolja Anikót a tájékozódásban, hiszen a balról érkező impulzusokat sokkal később látja, ezért ha valami hirtelen érkezik abból az irányból, akkor könnyen megijedhet.
Az a valami végre nevet kapott.
Istenem, bár csak valami maradhatott volna a neve.
Agydaganat, így hívják.
A szó minden egyes alkalommal éles nyílként hasít a szívembe, de megtanultuk, nevén kell nevezni a dolgokat és a tényeket.
A műtétet végző orvos elmondta, egy nagyobb, kb. 5 centiméter kiterjedésű daganatot távolítottak el.
Hosszan taglalta a lehetőségeket, de nagymértékben a szövettani eredménytől tette függővé a folytatást.
Mára ennyi, innen folytatom…
Jó egészséget kívánok!
Következő fejezet: 4. fejezet
Bővebb információ: Jó egészséget kívánok! - A mi történetünk 3. rész
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése