13. fejezet

Elhatároztuk Anikóval, hogy a lehetőségeink szerint, minden délután, vagy kora este elmegyünk sétálni. Jó alkalom a mozgásra, ami valljuk be, igencsak ránk fér. Tapasztaltuk, hogy ezzel is segítjük a felépülés folyamatát, és mivel Füles is elkísér, külön öröm így az együttlét. Hogy ki sétáltat kit, azt néha nehéz eldönteni. :) A séta során, de már korábban is megfigyeltem, hogy milyen érdekes módon kezelik a külső szemlélők a helyzetünket.  Még a fáslis időszakban, bár próbáltuk kapucnival álcázni, sok tekintet akarva – akaratlanul is a kötésre irányult. Láttam embereket összesúgni a hátunk mögött. A minap kocsival jártunk – keltünk a városban és, amíg elszaladtam a „sirató falhoz” (bankautomata) láttam, hogy az egyik régi ismerősünk beszélget Anikóval. Érdekes módon Ő azt hitte, hogy mi otthon vagyunk, fekszünk egy ágyban és ennyi. Többek között ez a szituáció is adta a mai bejegyzésem apropóját. Tapasztalom, hogy az emberek mennyire érdekesen kezelik azt a helyzete, amikor vagy a születésétől fogva kerekes székben ülő, vagy valamely betegség, baleset kapcsán abba kényszerülő embert látnak. Senkit sem hibáztatok, nem vagyunk rá felkészülve. Nem tanítják meg velünk, hogyan kezeljük ezt a helyzetet. Véleményem szerint egy pár tanórát kellene szentelni erre is, ugyanúgy, mint a következő témára, amelyről a legközelebb írok. Nem sok óraszámban, elegendő lenne egy film levetítése, vagy egy személyes beszélgetés erejéig olyan emberekkel, akik ilyen körülmények között élnek. Szinte biztos vagyok benne, hogy olvasót fogok veszíteni a véleményemmel, de bevallom őszintén, ismét a sokadik évemet, hónapomat, és napomat töltöttem el anélkül, hogy a kovalens kötéstől tanult ismereteimet kamatoztassam. Viszonylag keveset deriváltam és integráltam, és Ady Endre szifilisze sem vált központi témája a mindennapjaimnak. Tudom, tudom általános műveltség. Várom a nem tetszéseket, és a véleményeket a bejegyzés alatt. J Többen tudjuk, hogy az iskola nem minden ponton alkalmas az életre való felkészítéshez, sőt… A dogma állni látszék, de az idő halad. Felgyorsult a világ, a technikai fejlődés megállíthatatlanul néhány évente megkétszereződik, de az oktatásban a több száz éves ismeretekkel akarjuk erre felkészültté tenni a diákokat. Ezekre a változásokra kellene alkalmassá tenni a diákokat, hogy később ne legyenek hitelkárosultak, vagy egy rossz döntéssel, egy pénzintézet rabszolgái. Igen. Nagy kérdés, hogy hol az általános műveltség határa. Kell-e olyan dolgokat is megtanulni, amelyek akár humán, akár reál területen csak azoknak a szakembereknek szükségesek, akik ezzel keresik a kenyerüket. Mérésekkel kellene ellenőrizni az érdeklődési területet és tovább arra koncentrálni. Visszatérve az alap gondolatomhoz, láttam már tévében olyan amerikai filmet, amelyben talán az esélyegyenlőség jegyében (bízom benne, hogy ez nem egy szirupos máz) szerepelnek európai, ázsiai, afrikai és kerekes székes szereplők egyaránt. Március óta vannak olyan ismerőseink is, akik ígérték, hogy segítenek, de azóta inkább elfordultak tőlünk. ÜZENEM! MI NEM HARAGSZUNK SENKIRE. MI NEM AKARTUK, HOGY ÍGY LEGYEN! INKÁBB KÉRDEZZ, MIELŐTT DÖNTENÉL! Természetesen az is lehetséges, hogy csak egyszerűen nem tudja kezelni a dolgot. Nem tanították meg rá. Viszont van csodálatos oldala a történteknek. Nem győzöm elégszer elmondani, mennyi szeretetet és törődést kapunk azoktól, akik őszintén is gondolják. A mai napig megszólítanak az Éjjel – Nappal Budapest egyik epizódjában való szereplésemért, de leginkább azzal érzem, hogy nagy hatással vagyok egyre több emberre, hogy sokan köszönnek így: Jó egészséget! Jó egészséget kívánok! Azt érzem, egyfajta mozgalmat indítottam el és remélem, a mi történetünk sok ember számára szolgál tanulságul! Lassan búcsúzom, csak még egy gondolat. Amikor szeretteinktől elköszönünk, vagy útra engedjük, sokszor azt mondjuk: Vigyázz magadra! Ugyanezt az Erdélyi ember úgy mondja: Ügyelj magadra! Hát nem csodálatos? Jó egészséget kívánok!  Ügyelj magadra! Következő fejezet: 14. fejezet Bővebb információ: Jó egészséget kívánok! - A mi történetünk 13. rész