5. fejezet



Imi, vagy ahogyan mi hosszú-hosszú ideje hívjuk egymást Papa, egy csodálatos ember.



Kiváló példája annak, ha valaki nagyon akar valamit, azt meg is tudja valósítani.

Évivel, a feleségével, Renikével és Tomival élnek együtt.

Ők a mi legjobb barátaink.

A legjobb jóbarátaink




Hosszú, rögös, nélkülözésektől nem mentes utat jártak be ahhoz, hogy végre jól élhessenek. Volt olyan időszak, amikor mély szegénységben éltek. Papa megígérte Évinek, hogy kárpótolja a családot az eltelt, nehéz évekért.

Betartotta az ígéretét.

Tisztelem, becsülöm érte.

Papa a humor nagyágyúja. Olyan vicces mondásai vannak, amely már felér a híres latin szállóigékkel. Jó példája ennek, hogy egy-egy nagy családi összejövetelen mások is Őt idézik.

Pár nappal Anikó kórházból való hazaérkezése után, kaptunk egy sms-t.

Papa írta. Így szólt:

- Ancsúrka, megirigyeltem a turbánod, ezért én is kapok egyet.

Ancsúrkának hívja Anikót.

Megint egy újabb poén. Papa szokásos poénja.

Nem gondoltuk, hogy ez az üzenet egyáltalán nem vicces.

Készültünk rá, hogy megint találkozzunk, hiszen amióta a külföldi munkahelye miatt elköltöztek jó messzire, ritkábban van lehetőségünk személyesen beszélgetni.



Igen. Ez volt az ára egy jobb életnek.


Papával



Az üzenetet később egy telefonhívás követte.

Évi hívott.

Papa egy ideje fájlalta a fejét. A CT vizsgálat a két agyfélteke között mélyen beékelődve egy daganatot talált, amelyet kívülről még egy ciszta is nyomott.

A legjobb barátunk bajba került, óriási bajba!

El tudod képzelni azt a szituációt, amikor balodon fekszik a párod frissen műtve, és ekkor érkezik egy ilyen borzalmas hír?

A legnagyobb forgatókönyv írók sem tudnak hasonló történetet kitalálni.

A legnagyobb színdarab író maga az élet.

Őszintén, Te hogyan kezelnéd ezt a helyzetet?

Papa problémája több ponton is nehezebb volt a mi helyzetünkhöz képest.


Azt a fájdalmat, amit éreztem, és sokszor most is érzek úgy tudom igazán illusztrálni, ha párhuzamot húzok a két műtét és körülmény között.


Említettem, hogy Anikó végigaludta a műtét előtti időszakot. Később ezt úgy értelmezte, hogy ha nem avatkoztak volna be az orvosok, akkor átaludta volna magát a túlvilágra. Hallani is rossz volt, leírni is az.


Papának voltak napjai a műtét előtt, mert több körülményt is össze kellett várni. Ebből a helyzetből nézve a miénkhez képest sokkal nehezebb volt, mert ez az idő bőven adott gondolkodni valót. Az Ő esetében a legnagyobb probléma egyáltalán a túlélés lehetősége volt. A daganat elhelyezkedése miatt az erre az orvosok pár százalék esélyt adtak. Nem véletlen, hogy a műtéthez közeli időszakban már csak Évivel és Anikóval volt hajlandó szóba állni.

A társ és a sorstárs. 


Két igen erős asszony!


Felmerült annak a gondolata, hogy mivel Papa külföldön dolgozik, miért nem kérnek onnan segítséget a műtéthez. Kiderült, hogy a műtétet végző sebész innen jár ki Ausztriába is, mivel az ilyen jellegű speciális területekre szakosodott.


A MAGYAR SEBÉSZEK KIVÉTELES SZAKEMBEREK!


A műtét 7 könyörtelenül hosszú óráig tartott.

Ding-dong, ding-dong, ding-dong.

A fejedben a gondolatok apró manóként kalapálnak.

Ding-dong, ding-dong, ding-dong.

Mi lesz most?

Mi lesz ha…?

Mikor jön végre hír?

Miért, miért, miért történik meg ez velünk?

Hát nem kért még mindenért elégtételt a sors?

Vége a műtétnek.

Papa, Papa ébredj fel!

Fel fog ébredni.

Tudom, hogy fel fog ébredni!

Nem lesz baj!

Mikor jön végre hír?


És jött a hír…

 



Folytatom.


Jó egészséget kívánok!



Következő fejezet: 6. fejezet


Bővebb információ: Jó egészséget kívánok! - A mi történetünk 5. rész

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése